A mûvész képei

Ha céltalan az életed, találj neki értelmet! Legyen pont az, hogy nincs semmi, ami idegesítsen, nincsen semminek se tétje. Engedj fel és szórakozz!! És ha jól érzed magad, kiéled a vágyaid, meglásd, hirtelen nem is lesz az élet olyan értelmetlen!! Az élvezet lesz a célja és mozgató rugója...

Ha az életet választod, tegyél is érte! Ha azt mondod, felnőttél, valóban légy független. Ne várd el, hogy mások cipeljenek, ha másrészről eltaszítod őket. Itt nincs olyan, hogy kicsit ez, kicsit az. Gyerek van és felnőtt. Buja játék vagy kőkemény önfeláldozás. Bukások és játszmák, boldogság és siker. Erről szól az élet...

Nem az számít, mit mondanak mások, hanem az, hogy te mit tudsz elmondani magadról! Vajon ismered-e annyira magad, hogy tudd , ki is vagy valójában? Ha nem foglalkozol azzal, vagy e valaki, nem is leszel senki. Mert nem másoknak kell legyél valaki, hanem csakis magadnak. Ha te elégedett vagy az életeddel, már elértél valamit.☺

Egy falat boldogság út a gyógyulás felé...Engedd, hogy teljesen belemerítkezz az érzelmeidbe, ne hagyd, hogy elduhanjanak! Éld át őket, tedd magadévá!

"Az ételt nem szeretni kell, hanem megenni.
 Egymást kell szeretni, nem megenni!"

Az élet mutathat dolgokat, kínálhat tapasztalatot, oktathat a jóra, de tanulni belőlük csak te tudsz. Nélküled semmi. Az élet letelhet anélkül is, hogy te a részese lennél. Senkinek nem számít, mirőlaradsz le. Szeresd annyira önmagad, hogy megadod magadnak azt az élvezetet, amit egy teljes, egész élet nyújthat. Nevess a napba, fürödj a virágok tiritarka zuhatagában és szívd be mélyen a mézédes illatukat. Hagyd, hogy a méhecskék döngicsélése mélyen a gondolataidba ejtsen és feledtesse veled, milyen szenvedni...

Sokszor a kevesebb, több és az egyszerû is lehet nagyszerû:) Csak nem szabad semmit sem túlbonyolítani, a kis dolgokból óriási hegyomlásokat kreálni, viszont a lényeges dolgoknak igenis teret kell adni! Nem szabad ôket szônyeg alá seperni...meg kell tudni élni az összes pillanatot, az elejétôl a végéig, hogy el tudd dönteni, mennyire szabad hagynod, hogy szerepet vállaljon az életedben...

Az egyik elsô nagy büszkeségem :) Nem egy vidám sztori, épp a János kórházban kellett lehúznom egy hétvégét a nyáriszünetben, ahelyett, hogy valahol a Balcsiban lubickoltam volna...
De az élet olyan, amilyenné mi magunk formáljuk. Utólag visszagondolva akkor még egyáltalán nem voltam elhatározva, nem volt célom otthagyni a betegségem, csak szavakban utáltam, de tettekben sosem, mert úgy éreztem, elfér az életemben. Elvoltam a kórházakban, mint hal a vízben, nem voltak kötelezettségeim, nem kellett senkinek se megfelelnem. Egyvalakit leszámítva, de úgy éreztem, az ô parancsait kèpes vagyok teljesíteni....igen, ô az anorexia volt. Naphosszat az èteleken járt az eszem, ha ennem kellett, mindent megtettem, hogy ne kelljen, amikor meg épp nem kellett, minden kajával kapcsolatos tevékenységet elkövettem, csak egyet nem, az étkezést. Mintha akkor ettem volna, jóllakott a szemem és az agyam vele, boldog voltam, elégedett és mégis üres és könnyed. Nem húzott semmilyen "teher" a föld felé, akár el is libbenhettem volna, mint egy szép lufi. Tova a széllel. Szabadon. De már tudom, hogy ez is egy hiú àbrànd, mert az a léggömb zsinórra van kötve, és a végén az evészavarom csüng, mint egy nehezék, visszatartva a szél fodros, bohókás játékától...

Mindig is szerettem az egyedi dolgokat. És sosem érdekelt, ha furán néztek rám emiatt. Sôt! Élveztem minden pillanatát, mert mégiscsak rólam szólt a dolog...errôl az ételrôl se mondaná meg senki, mi is ez. Valójában eleinte le se akartam írni, de jobb, ha tudja az ember mivel van dolga:D ez itt egy joghurtos  csokis "hamcake". Ezt én találtam ki, lényegében palacsintának nevezett sonka, vagy palacsinta ami igazából sonka:P lényeg, hogy nekem bejön! A kipróbálását csak igazi ínyenceknek ajánlom;)

Jónéhány dolgot el tudsz feledtetni, el tudsz odázni és semmusnek tekinteni, de egy egész életet lehetetlen! Azon csak vàltoztetni tudsz, havítani és ugyanakkor rontani is. Csak valasztani jell. Döntést hozni, elhatàrozásra jutni és azt iépviselbi. Ez lényegében szól a sajàt magunk tiszteletérôl és elfogadásáról. A saját akaratunkért való küzdés és ellenállás örökös hàborúja, melyben keresve se találnànk egy biztos pontot ss. Mert nincs...itt a közèp én magam vagyok.

Mindig van remény a változásra, mert mi magunk vagyunk a változás.

Akik megvonják maguktól az önfeledt boldogságot, az életet utasítják el. Egy idô után a szervezet nem fog tudni annyi kínt elnyelni, boldogság nélkül. Mert ez a gyógyír a sebekre, a téli, boromgós napok meleg, selymesen gôzölgô kakaòja=

Meg kell elégednünk õnmagunkkal, fôleg, ha tisztában vqgyunk azzal, hogy sosem lehetünk elég jók...Nem fogunk tudni , megfelelni minden elvárásnak, de nem is kell. Csak egynek....a sajátunknak! Mert az mindennél fontosabb, hogy érezzük magunkat a bôrünkban, mik a számunkra fontos dolgok és ha tudjuk a határainkat, tisztában tudunk lenni a lehetôségeinkkel is. Mert esély mindig van, csak , kell hozzá valaki, aki a lehetôségekbôl õtleteket, az õtletekbôl valósàgot teremt:)

2018.04.24.

Miért van az, hogy mindenki csak az egészségességrôl képes dumálni, de tmikor a tettek mezejére kellene lépni, inkább hátrál ...mert valójában ez a fogalom túl tág, senki sem tudja, mi a "tökéletes" deginíciója...mert nincs is! Akkor vagy egészséges, ha a tested és a lelked egyaránt, harmonikusan örül. Ekkor mondhatod, hogy egy teljes egészet alkotsz. Ekkor válsz emberré. Egy örömteli, életvidám teremtéssé! Ezt kell megbecsülnünk, hallgatnunk kell az érzelmeinkre és nem hagyni magunkat befolyásolni a méfia ádáz, érdekbeli rontásainak.