Most döbbentem csak rá valamire....valamire ami olyan természetes, hogy meg sem állapítjuk. Pedig igenis létezik ez az érzés, és nélküle minden komor lenne...nincs egy meghatározható neve, inkabb csak sok sok aprócska benyomás egyé válva. Ez a boldogság, elégedettség és nyugodtság elegye, egy jó adag étel után, ami jól esett. Elnehezedik a tested, elkezdesz emészteni, a tested és lelked lelassul, a memóriád kikapcsol. Csak ülsz a karosszékedben, mint a boldog nyugdijaspár a kis verandán egy vidéki házikó előtt és az élet egy egy zamatos szeletkéjén mosolyognak a kesői delutánban...Ha az ember tele van, jo a közerzete, akkor sokkal nyugodtabb. Az élet hirtelen lelassul és kivirul. Az ember élvezi a vánszorgó perceket es csak a testére, lelkére figyel. Akarva akaratlan. És elönti az elégedettség. A boldogság. Egy anorexiás csak ritkán kap ezekből a pillanatokból mert önkéntelenül is lemond róla. Inkább elveti magától, mert nem engedi magának az élvezetet. Megszüntet minden örömforrást. Az étel, akár egy finom falatka is kepes felvidítani bárkit. Mert ez ösztön. Az evés ösztön, az étel kincs. Es ezért, ezért a több ezer éves berögzült, alapvető elv miatt igényel olyan nagy erőfeszítést, kitartást és, bárhogy is próbálnám szépíteni, borzasztóan erős önutálatot....aki ezt képes magàtól megtagadni, az tulajdonképpen az életet tagadja. Pedig ez az érzés jó. És ezt is jól tudja. Jól tudja az összes evészavaros, mint ahogy az összes koldus is. Éhezni fáj. Ez egy büntetés. Egy kínzás. Sosem vagy elégedett, elfelejted milyen annak lenni. Ha elégedett lehetsz anélkül, hogy küzdened kelljen érte,csak egyszerűen jól kéne laknod,meg kellene adnod a testednek,amire vágyik, de te azt is félredobod, nem engeded át.. akkor honnan tudnád, milyen az? Bennem is sok fajta érzés összekavarodott már az évek során. Az étkezésben nem az örömöt találtam, hanem csak feszültséget, nyomást, fájdalmat, elvárásokat es kudarcot. Majd bűntudatot es önutálatot. Eszköz lett az érzéssekből. A "nem evés" eszköze...már lassan meg sem tudnám mondani, azért nem eszek, mert anorexiás vagyok, vagy azért vagyok anós, mert nem eszek...Mindenesetre én három év után most először tudatosítottam ezt magamban. Az érzést sokszor átéltem már, de nem akartam észrevenni. Itt a kórházban minden egyhangú, egysíkú. Itt a kis valtozás is nagy horderejű. És már AKAROM ezt az érzét!!! Mohón sóvárgom utána és bár tele vagyok, már várom a következő alkalmat, mikor teletomhetem magam, de csak jóllakottságig, mert utálok folyton komor lenni!! Elegem van a szoborjátékból! Senki sem tud hozzám férni, szilárdan, mereven ellenállok, eltaszítom a jót, és azt, aki segíteni akar! És mit hagyok magamnak? A harcokat, a kis, értelmetlen csatákat, melyek sehova nem vezetnek. Azért vannak, hogy legyen sikerélményem. Jóformán ez tart ezen a földön. És hiába vágynék kortárs kapcsolagokra, barátokra, ha belegondolok, már három éve csak orvosok, pszichológusok között hánykolódom, korombelivel alig érintkezve. És azt veszem észre, már nem is igényelem. Beleszoktam abba, amibe bele kellett. Belekényszerítettem magam, mert különben nem lehetett volna végigcsinálni. Magamra erőszakoltam egy másik ember életét, az anorexia életét, azt élem most is, mert tálcán van kínálva. És a tálcát is elém tartják, amit könnyebb elfogadni, mint visszautasítani. Attól félek, hogy valami olyat utasítanék el, ami után nincs biztos út. Nem tudhatom mi lesz a jövőm. De ezt el kellene fogadnom. Senki sem tudja. Es azok a legboldogabbak es a legszabadabbak, akik a jelenben élnek, mintha nem lenne jövőjük, nem lenne holnap. Mert nem ez számukra a fontos,nem ettől függ az életük,nem ettől lesznek azok,akik Talán nem is tudnak olyanrol hogy holnap. Csak a ma van, amit igyekeznek teljesen átelni, kihasználni. És akkor tudják, hogy elégedettek, mikor a nap végén a jó vacsoránál szuszognak a szeretteikkel. És nem gondolkodnak, nem próbálják megmenteni a világot vagy felfedezni a legnagyobb prímszámot. Boldogok, hogy örül a testük és a lelkük. Édes melegség árad szét a testben, lágyan simogat a nyugodtág. Nem lesz semmi baj....
Tehát az étkezés egy olyan dolog, ami felvidít....nem akartam ekkorát filozofaláni, sajnálom, de ömlik belőlem a szó LOL Tehát, ha már eszünk, mert ennünk kell, akkor együnk finomat! És persze szépet! ;) Mert nekem mindig fontos volt az esztétikai megjelenése egy ételnek. Szenvedélyes ételfotós vagyok, mindig a precizitásra törekedtem. A másik, ami alap az étrendemben, az a nagyon magas protein és alacsony szénhidráttartalom. Nincsenek különösebb elkepzeleseim arrol, hogy egy tápanyag jobb vagy rosszabb, hízlalóbb vagy egészségesebb lenne a másiknál. Ha csak az egyiket eszed, az már rossz és kész. Mindenből kell egy kicsi, ez tény. Ebből a szempontból én is sokszor félrelépek, de igyekszem a minimálisat bevinni mindenből. Persze a fehérje az mindig a topon van, számomra az élvez elsőbbséget, abból épülnek az izmok, ami alakítja a testet. (Persze kell mellé más is mint mondtam, mert jó, hogy egy ház is téglából van,de a malter nélkül nem állna meg ;)) Mint ahogy a másik menüpontban láthattátok, gyakran fejtem ki a vàleményem, sírom el bánatom vagy adom ki a haragom festmenyek formájában. Az alakok, tónusok apró részleteit is megbecsülöm, elég fontosnak tartom a megjelenést. A külsőnk sokat elárul rólunk. Az is, ahogy táplálkozunk, hisz a kettő szinte egy és ugyanaz. Az egyik következik a másikból. De a legfontosabb, hogy ÉLVEZD amit ESZEL. Ha vegán vagy és boldog, akkor legyél az, mintsem hogy hallgass másra, de elvegye az étel szinességét. Ez aranyszabály!😉Íme az én világom!!! Receptekkel raktam ki a képeim, bár eleinte az egész oldalt csak simán a fotóknak szántam. Remélem elnyeri tetszésetek és nehányhoz meghozza a kedvetek! Ha egy recept megtetszik, de valamilyen különleges diétát követsz (alacsony/magas kalória tartalmú, vega, vegán, gluténmentes...) szívesen átirom az igényeidnek megfelelően. És garantáltan finom lesz! Már megszokhattátok, hogy maximalista vagyok, semmit sem adok ki a kezemből míg tökéletessé nem válik☺ Na már megint itt dumálok egy kilóméteren keresztül😂...de térjünk is a lényegre!Az édes desszerteket, kényeztetõ finomságokat, könnyû reggeliket vagy esetleg egy nehéz és fárasztó nap utáni "boldoságmenüt" a receptek részben találod, szintúgy, ha sós fogásokra fájna a fogatok:)Az utolsó oldal a legjobban sikerült ételzsenialitásaimnak van fenntartva, amikre kifejezetten büszke vagyok!!!Ajánlom, hogy kukkantsd meg ôket, hátha megjön s kedved egy kis fôzôcskéhez, vagy legalább azért, hogy tudj róla véleményt alkotni, amit privátban nagyon szívesen elolvasok. :) Sôt! Örülnék is a visszajelzéseiteknek!Elõre is köszönöm és jó bóklászást a blogomon! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése