Én, a Devil

Sok mindent el lehet mondani egy emberről, épp ezért olyan nehéz elkezdeni. Anorexiás borderline-os 17 éves lány vagyok. Nem hiszek a csodákban. Nem látom már az élet valódi gyönyörét. A receptjeimnek, a kajáimnak és a festményeimnek élek ( itt megnézheted őket!).... tárgyaknak örülök, nem az élményeknek. Elhidegültem a világtól. Én úgy érzem, az pártolt el tőlem. Pedig én taszítom el olyan messzire, amilyen távolra csak tudom. Félek tőle. Félek, mert nem tudom hatalmam alatt tartani. Nem befolyásolható. Úszni kell az árral, a sorsot csak terelgetni lehet. Nekem viszont ez nem elég! Minden icipici zökkenőnél befeszülök, pánikba esek. Elkezdek hamis lidércálmot gyártani a jövőmből, csak a negatìv élményekkel ékesítve. Már már bevonzom a rosszat. És a feszültség vitát, a vita gyűlöletet szül. Már mindenki utál. Egyedül maradtam. Egyedül a blogommal. Egyedül az evészavarral karöltve. De tudom, le kell vetkőznöm őt, mert ő nem én vagyok! Az álarc, mely rámtelepedett, szomorú ábrázatot ölt, de alatta egy életvidám, mosolygós felnőtté érett lány várja, hogy beválthassa álmait☺